2009. január 29., csütörtök

A szél

VÁJUHOZ, A SZÉLHEZ
X. 168
Örök dicsőség a Szél szekerének!Rombolva szálldos, robajával rémít. Suhan az égen és sárgára festi, száguld a földön s a port felkavarja.
Szerte nyargalnak hadai a Szélnek, mint találkára asszonyok, sietnek. Köztük szekéren dübörög az isten, a felséges, mind e világ királya.
A levegő ösvényein halad fenn, egyetlen napra sincsen pihenője. Tenger barátja, legelső teremtmény. Hol született és mi a származása?
Isten-lehellet, világ anyaméhe, bármerre indul, végül bárhová ér, Hangját halljuk, de rejtett az alakja. Nosza dicsérjük buzgó áldozattal!
Weöres Sándor fordításai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése