2012. július 29., vasárnap

Horvátország

Horvátország

Egy szusszanással rogyott le a földre.
- Talán verekedett. Mondta apám.
Egy tál tejet toltam elé, de nem evett.
Pihent.
Nagy busa fejéből lassan folyt a vér a földre.
A forró délutánban vihar készülődött a tenger felől.
Fél füllel hallgatta a becsapódó ablakkeretek és az emberek zaját, de már távol volt mindettől.
A fájdalom szétterült tagjaiban és nyugalomra kényszerítette a legyűrt testet.
Egy darab kő- ként hevert amíg le nem szált az este. Akkor a legyőzött oroszlán utolsó erejével a rózsakert felé futott. Hogy elérte-e , nem tudom.
 Másnap sem csendesült a szél,finoman fodrozta a nagy kék vizet. Kabócák énekeltek.

                                                                                                            ( Horvátország 2012.)